Sándorov Péter interjúja Vékás Jánossal a BBC magyar adásában, 1990. I. 14.

Hang1 (226 kB)

Vékás János: A közösség alapvetõ célja a magyar nemzetiség érdekképviselete a többpártrendszerû társadalmi viszonyok közepette. Itt arról van szó, hogy az eddigi nemzetiségi érdekvédelmi modell nem bizonyult hatékonynak, és az új társadalmi körülmények közepette új érdekvédelmi szervezõdési modellt is kell keresni. Hogy nem bizonyult az eddigi hatékonynak, azt néhány statisztika szemmelláthatóan bizonyítja, elsõsorban az, hogy a nemzetiségiek száma Vajdaságban gyorsított ütemben csökkent. 1961 és 1971 között öt százalékkal, 1971 és 1981 között tíz százalékkal csökkent a magyarság száma Vajdaságban. Mi úgy véljük, hogy ezért elsõsorban az hibáztatható, hogy a nemzetiségi politika nem annyira az alkotmányos és még inkább a törvényes szabályozás keretébe tartozott, mert ott csak nagy általánosságban fektették le az elveket, hanem az úgynevezett szubjektív erõk, tehát a párt, a Kommunista Szövetség hatáskörébe tartozott. A Kommunista Szövetség rendszerint csak hangzatos jelszavakkal bástyázta körül magát e kérdéskörben, hangoztatva, hogy a nemzeti és az osztályérdek dialektikus viszonyban áll egymással, körülbelül ennyit tudott errõl a témáról mondani, és az eredmények pedig elmaradtak. Ezért gondoltuk, hogy kezdeményezünk egy ilyen újfajta érdekszervezõdési modellt, amelynek az alapfeltétele az általános társadalmi demokratizálódás.

S. P.: Ezzel nagyjából már válaszoltál is arra a kérdésre, amit a következõként akartam feltenni, hogy mi tette szükségessé a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének létrehozását. Ennek részleteire késõbb még visszatérnénk, de most azt kérdezném, hogy mi tette lehetõvé ennek a közösségnek a megalakulását. Vajon annak tudható-e ez be, hogy Jugoszláviában is felbomlófélben van az eszmei homogenizáció, pártok, egyesületek, érdekvédelmi szervezetek, közösségek alakulnak, hogy csak egy példát említsek, Ujvidéken is van már szakosztálya a Jugoszláv Demokratikus Kezdeményezés Egyesületének, amely úgy tudom támogatja is a magyarok demokratikus közösségének a létrehozását.

V. J.: Igen, támogatja, ami pedig azt illeti, hogy mi tette lehetõvé ezt a kezdeményezést, el kell mondani, hogy a több évtizedes - mondhatnánk úgy - posztsztálinista uralom után Vajdaságban az alkotmánymódosítások után fellazultak ennek a hatalomnak az eresztékei és szabadabb szervezõdési formákra nyílt lehetõség. Ezt a pillanatot gondoltuk kihasználni arra is, hogy egy ilyen kezdeményezéssel elõálljunk.

S. P.: Nos, tehát, így vált ez lehetõvé. Visszatérve arra, hogy mi tette ezt szükségessé, hogyha a közvetlen elõzményekre gondolunk, vajjon mondhatjuk-e azt, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének a megalakulása egyfajta természetes reagálás az oktatási törvénytervezetre, amelynek az elõkészületei folyamán elhangzottak olyan kitételek is, hogy a nemzetiségi tagozatok megnyitását egy minimális harmincas létszámhoz kellene kötni. Most ez nem került ha jól tudom a törvénytervezetbe, de ha ilyen megszigorítást nem is tartalmaz, vannak olyan feltételességek, kikötések, amelyek a szülõk kitartó követeléseitõl vagy méginkább az egyes községek jóindulatától teszik függõvé a nemzetiségi oktatás megszervezését.

V. J.: Igen, el kell elsõsorban mondani, hogy egy ilyen érdekszervezetre már régóta szükség lett volna, de néhány évvel ezelõtt ha valaki elõáll egy ilyen kezdeményezéssel, mint magyar nacionalistát azonnyomban diszkvalifikálták volna, mert ezt megtették sokkal kisebb horderejû kezdeményezésekért is. Tehát ezért nem került sor ilyen kezdeményezésre korábban. Az oktatási törvénytervezet vitája csak azt mutatta meg a gyakorlatban, hogy mennyire hiányzik egy olyan intézményrendszer, amely lehetõvé tenné a nemzetiségi kollektivitás érdekeinek a kifejezõdését. Arról volt szó ugyanis, hogy erre az oktatási törvénytervezetre számos észrevétel elhangzott az úgynevezett társadalmi vita során. Ezek az észrevételek vagy nem jutottak el az illetékesekhez, vagy ott nem volt sulyuk a javaslattevõknek. Az elsõ alkalom, ahol nyilvánosan is kimondtuk, hogy szükség lenne egy ilyen érdekszervezetre, az éppen a Vajdasági Iróegyesület tribünjén volt, amelyen a szerbiai oktatási felelõsök jelenlétében megismételtük mindazokat a javaslatokat, amelyek kedvezõbbé tehették volna a nemzetiségiek számára az oktatási törvényt.

No most azt kell még elmondani ezzel kapcsolatban, hogy mi eldöntöttük, hogy a javaslatoknak nagyobb nyomatékot adva aláírásgyûjtést szervezünk. Néhány aláírási ívet bocsátottunk ki itt Ujvidéken, pillanatok alatt elterjedt egész Vajdaságban, az emberek sokszorosították, saját maguk átgépelték, egy magánnyomdász ki is nyomtatta Szabadkán, úgy hogy egy hét alatt 17500 aláírás gyûlt össze. Ezeket az aláírásokat Ágoston András, a kezdeményezõ bizottság egy másik tagja eljuttatta Belgrádba Szerbia Képviselõházához és mi úgy véljük, hogy az elsõ eredmény az, hogy az oktatási törvény javaslatának az elfogadását levették napirendrõl, hogy idõ legyen a javaslatok alaposabb tanulmányozására.

Hang4 (190 kB)

S. P.: Tehát máris mutat fel eredményeket ez a még csak alakulófélben levõ Demokratikus Közösség. Mint mondtam, alakulófélben levõ szervezetrõl van szó, Vékás János megítélése szerint milyen esélyek vannak arra, hogy ezt a szervezetet, ezt a Közösséget bejegyezzék, törvényesítsék?

V. J.: Hogyha nem gondolnánk, hogy van rá esély, akkor nem is kezdeményeztük volna. De természetesen azt se gondoljuk, hogy ez túl egyszerûen történik majd. Jugoszláviában nincsen törvény a politikai szervezõdésrõl, márpedig ez lenne a többpártrendszer kialakulásának az alapfeltétele. Jelenleg az eljárás az, hogy a Szocialista Szövetség, ami egy ilyen népfront-szervezet, megítéli a szervezet politikai platformját, programját, és javasolja a belügyi titkárságnak, a rendõrségnek, hogy az bejegyezze vagy ne jegyezze be a szervezetet. Persze ez így eléggé elfogadhatatlan, elsõsorban azért, mert a politikai szervezeteket mindenképpen a bíróságoknak kellene bejegyezniük, nem pedig a rendõrségnek, méghozzá a bíróságoknak egy törvény alapján, amely törvény elõírja, hogy mely politikai szervezetek mûködhetnek az országban legálisan és melyek nem, mert természetesen azok, amelyek nemzeti, faji, stb. uszítást tûzik ki célukul, ezeknek kétségtelenül nincs létjogosultságuk, de ezeket a kérdéseket csak törvényes rendezés által lehetne megoldani.

V. J.: Én még néhány szót hozzáfûznék ezzel kapcsolatban. Jugoszláviában pillanatnyilag is több politikai szervezet mûködik, a Demokrata Párt, a Jugoszláv Demokratikus Kezdeményezés Egyesülete, stb., egyelõre a hatósági szervek nem járnak el ezekkel szemben, hogy úgy mondjam, nem alkalmaznak megtorlást velük szemben...

V. J.: Hallgatólagosan megtûrik a mûködésüket, olyankor reagálnak, amikor tényleg szélsõséges megnyilvánulásokra kerül sor, mint például a napokban történt Nova Pazován, ahol egy szélsõséges szerb nacionalista szervezetet most betiltottak, de általában a többi szervezet ellen nem alkalmaznak megtorlást, és én remélem, hogy a maga útján tovább fog haladni a demokratizálódás Jugoszláviában is, mint ahogy az történik Európa többi országaiban.